Elosztó és pincei áramkörök víz közelében: hová kerüljenek, és hogyan védjük őket?
Szigetmonostor, Pócsmegyer és Kisoroszi szigeti telkein a talajvíz közel van, a pincék időnként vizesek, magas vízállásnál a kert egy része is víz alá kerülhet. Itt a villanyszerelés egyik első kérdése az, hogy hová kerüljön az elosztó és a főkapcsoló.
Az elosztót és a főkapcsolót száraz, magasabban fekvő, könnyen elérhető helyre tesszük, ahol víz esetén is biztonságosan lekapcsolható. A pincébe legfeljebb egy kisebb, védett alelosztó kerülhet, de a pince áramköreit akkor is a főelosztóból, külön áram-védőkapcsolóval védjük, hogy egy beázás csak a pincét kapcsolja le.
A pincében és a földszinti nedves helyiségekben víz és por ellen védett szerelvényeket és zárt lámpatesteket használunk. A vezetékeket falon kívül, felülről vezetjük be a dobozokba, hogy a falon lefolyó víz ne jusson be. A búvárszivattyú és a vízátemelő saját áramkört kap, a dugaljat a lehető legmagasabbra szereljük.
A párás pincében a lecsapódó víz a régi szerelvényeket és a kötéseket is korrodálja. Ezért a pince villanyszerelésénél a szellőzésre is figyelünk, a kötéseket pedig zárt, tömített dobozokba tesszük.
Elöntés után az érintett áramköröket nem szabad visszakapcsolni, amíg meg nem mértük a szigetelési ellenállásukat. Az elázott szerelvényeket és a vízbe került dobozokat cseréljük, a vezetékeket kiszárítás után újra mérjük.
Víz közelében az áram-védőkapcsolós csoportok kiosztása is más. A pince, a kert és a szivattyúk külön csoportot kapnak, a ház lakóterei pedig másikat, így magas vízállásnál vagy egy beázott kültéri doboz miatt csak az érintett rész kapcsol le. A hűtő, a kazán vezérlése és a riasztó olyan csoportra kerül, amelyet a kültéri hibák nem érintenek.
Szakmai tudnivalók a munkához
Kültéri szerelés: amit a kert, a kerítés és a melléképület megkövetel
A kültéri villanyszerelés más anyagokat és más védelmet kíván, mint a lakáson belüli. A beltéri kábel kültérre nem megfelelő: a napfény UV-sugárzása, a fagy, a csapadék és a mechanikai behatások néhány év alatt tönkreteszik a szigetelését. Kültérre földkábelt vagy kültéri kivitelű, UV-álló kábelt használunk, a talajban védőcsőben vagy előírt mélységben, homokágyban, jelzőszalaggal fektetve.
A kültéri dugaljak, lámpák, kapcsolók és dobozok a víz és a por ellen védett kivitelűek. A kerti dugaljak áramköreit 30 mA-es áram-védőkapcsoló védi, a melléképületbe vagy garázsba vezetett betáplálás pedig saját alelosztót kap, hogy ott külön lehessen kapcsolni és védeni.
A hosszabbító nem állandó megoldás. A fűre fektetett, ajtón átvezetett, esőben is kint hagyott hosszabbító a kültéri áramütéses balesetek egyik leggyakoribb oka, és a FI-relé esős időben történő leoldását is sokszor ez okozza. Ahol rendszeresen kell áram a kertben, ott érdemes rendes, földkábeles áramkört kiépíteni.
A kültéri munkák nyomvonalát a kert, a burkolatok és a közművek figyelembevételével tervezzük meg; a kábelárok ásását igény szerint vállaljuk, vagy a tulajdonos is elvégezheti a megadott mélységben.
A kerti világításhoz biztonsági transzformátorról táplált, törpefeszültségű lámpák is választhatók: ezeknél a kertben futó vezeték érintése sem veszélyes. A transzformátort ilyenkor száraz, védett helyre szereljük, a hálózati oldalát pedig a kültéri körökhöz hasonlóan áram-védőkapcsoló védi.
Szigetelési ellenállás mérése: mit árul el a vezetékekről?
A szigetelési ellenállás azt mutatja meg, mennyire választja el egymástól a vezetékek szigetelése a fázist, a nullát és a védővezetőt, illetve ezeket a földtől. Ép, száraz hálózaton ez az érték nagyon nagy. Ha a szigetelés megsérült, elöregedett vagy nedvességet kapott, az érték lecsökken, és a hálózatban szivárgó áram indul – ez okozza például a látszólag ok nélkül leoldó áram-védőkapcsolót.
A mérést feszültségmentes állapotban végezzük: lekapcsoljuk a hálózatot, leválasztjuk az érzékeny készülékeket, majd erre szolgáló műszerrel, egyenfeszültséggel mérünk az áramkörök vezetői között és a föld felé. Az eredményből áramkörönként látszik, hol van gond: egy beázott kötődobozban, egy szögbelövéssel megsértett vezetékben, egy rágcsáló által megrágott kábelben vagy egy kültéri lámpa vizes foglalatában.
A mérés különösen hasznos régi házak megvásárlása előtt, felújítás után, beázás vagy csőtörés után, és minden olyan esetben, amikor az áram-védőkapcsoló rendszeresen leold. A villamos biztonsági felülvizsgálatnak is kötelező része.
A mért értéket mindig a hálózat korával és állapotával együtt értékeljük. Egy régi hálózatnál az évek alatt fokozatosan romló érték is figyelmeztető jel, még ha egyelőre megfelel is, ezért az időszakos felülvizsgálatnál az előző jegyzőkönyv értékeivel is összevetjük. Ha egy áramkör értéke hirtelen csökkent, a nedvesség forrását vagy a mechanikai sérülést célzottan keressük.
Kábel szigetelési ellenállásának mérése mérési dokumentációval 25 000 Ft-tól + ÁFA. Ha a leoldás esős időben jelentkezik, olvassa el ezt is: miért old le a FI-relé eső után?
Egyenpotenciálra hozás (EPH): amikor a fémcsöveket is be kell kötni
Egy házban sok olyan fémrész van, amely nem része a villamos hálózatnak, mégis vezethet: víz-, gáz- és fűtéscsövek, fémkád, fém tartószerkezetek. Ha egy hiba miatt az egyik feszültség alá kerül, a másik pedig nem, a kettő között veszélyes feszültségkülönbség alakulhat ki. Aki egyszerre fogja meg őket, például a csaptelepet és egy hibás készüléket, azon áram folyhat át.
Az egyenpotenciálra hozás ezt előzi meg: a fémrészeket védővezetővel a fő földelőkapocshoz kötjük, így hiba esetén is közel azonos potenciálon maradnak. A fő EPH a házba belépő fém közműcsöveket és a nagyobb fémszerkezeteket köti össze; a helyi, kiegészítő EPH-t ott alakítjuk ki, ahol a szabvány vagy a helyzet megköveteli, jellemzően nedves helyiségekben.
Gyakori hiba, hogy egy csőcsere során a fém vezetéket műanyagra cserélik, és az EPH-bekötés a régi csővel együtt eltűnik, vagy a bilincs korrodált, laza. A felülvizsgálaton a védővezető folytonosságának mérésével ellenőrizzük, hogy a kötés valóban a fő földelőkapocsig tart-e.
A fő egyenpotenciálra hozó sín jellemzően az elosztó vagy a közművek belépési pontja közelében kap helyet. A bekötéseket feliratozzuk, hogy egy későbbi gépészeti munkánál senki ne bontsa meg véletlenül. Kazáncsere, csőcsere vagy új fűtési rendszer kiépítésekor érdemes a villanyszerelőt is bevonni, hogy az EPH-bekötések az új csöveken is megmaradjanak, és a végén a folytonosságukat megmérjük.
Az EPH kiépítéséről mérési jegyzőkönyvet adunk. Bővebben: EPH kiépítése és fontossága.
Vezeték-keresztmetszet és kismegszakító: a kettő együtt működik
A kismegszakító nem a készüléket, hanem a vezetéket védi. Akkor kapcsol le, ha az áramkörön tartósan több áram folyik, mint amit a vezeték károsodás nélkül elvisel, vagy ha zárlat keletkezik. Ezért a kettőt mindig együtt választjuk ki: a keresztmetszetet a terhelés, az áramkör hossza és a fektetés módja határozza meg, a kismegszakító névleges áramát pedig a vezeték terhelhetősége.
A fektetés módja is számít. Hőszigetelésben, tetőtérben, sűrűn egymás mellett futó kábelek között a vezeték rosszabbul hűl, ezért ugyanakkora terhelésnél nagyobb keresztmetszet kell. Hosszú áramkörön a feszültségesés is nő, ami a távoli dugaljnál érezhető lehet, és a zárlati lekapcsolást is lassíthatja.
A leggyakoribb, veszélyes „házi javítás”, amikor a sokat lekapcsoló kismegszakítót nagyobbra cserélik. A lekapcsolás megszűnik, de a vezeték túlterhelődik, melegszik, a szigetelése öregszik, a kötések égnek. Ha egy áramkör rendszeresen lekapcsol, annak oka van: túl sok fogyasztó egy körön, hibás készülék vagy rossz kötés. A megoldás a terhelés szétosztása vagy új áramkör, nem a nagyobb kismegszakító.
A jelleggörbe is fontos: lakásban a világítás és a dugaljak jellemzően B, a nagy indítóáramú motoros gépek C jelleggörbéjű kismegszakítót kapnak, hogy indításkor ne kapcsoljanak le feleslegesen.
Régi hálózatoknál gyakori, hogy a vezeték keresztmetszete és anyaga nem ismert, mert a vezetékek a falban futnak, és a kötődobozok vakolat alá kerültek. Ilyenkor a dugaljaknál és a dobozokban nézzük meg, és méréssel ellenőrizzük, hogy a kismegszakító valóban illeszkedik-e a vezetékhez. Az új hálózatban minden áramkör keresztmetszetét és védelmét az áramkörlistában rögzítjük, hogy egy későbbi bővítésnél ne kelljen találgatni.
Túlfeszültség-levezető: lépcsőzetes védelem az elektronikának
Túlfeszültség nemcsak közeli villámcsapáskor keletkezik: a hálózati kapcsolások, a nagy motorok indítása és a távoli villámok is okozhatnak rövid, de nagy feszültségtüskéket. A mai háztartás tele van érzékeny elektronikával – inverteres klíma, hőszivattyú, kazánvezérlés, router, okosotthon-központ –, és ezek a tüskék egyszerre több készüléket is tönkretehetnek.
A védelem lépcsőzetes. Ahol a háznak villámhárítója van, vagy a csatlakozás szabadvezetéken érkezik, ott a betápláláshoz közel villámáram levezetésére alkalmas (1. típusú) levezető kerül. Az elosztóba a 2. típusú, a kifejezetten érzékeny készülékek közelébe a 3. típusú, finomvédelmi eszköz. A fokozatokat össze kell hangolni, különben a finomvédelem kapja meg a teljes terhelést.
A levezető csak jó földeléssel működik, és a bekötés hossza is számít: minél hosszabb a vezeték a levezető és a fő földelősín között, annál nagyobb maradékfeszültség jut a készülékekre. Ezért rövid, egyenes bekötéssel szereljük. A levezetők állapotjelzőjét érdemes időnként megnézni, a kioldott betétet pedig cserélni kell. A túlfeszültség-levezető nem helyettesíti a villámhárítót: az az épületet védi, a levezető a hálózatot.
Napelemes rendszernél az egyenáramú oldalra külön, egyenáramra méretezett túlfeszültség-levezető kell: a váltakozó áramú oldali eszköz erre nem alkalmas. A hosszú, a tetőről vagy a kertből érkező vezetékek – kerti lámpák, kapuvezérlés, kültéri kamerák – szintén bevezethetik a túlfeszültséget, ezért ezeknél is mérlegeljük a védelmet. A gyengeáramú hálózatokat, például az internet- és antennavezetéket, a maguk eszközeivel lehet védeni.
A beépítés díja 40 000 Ft-tól + ÁFA, anyagköltség nélkül. Részletesen: túlfeszültség-levezető lakásba és családi házba.
Fürdőszoba: zónák, védettség, áram-védőkapcsoló
A fürdőszoba a lakás villamos szempontból legveszélyesebb helyisége: a nedves bőr ellenállása kicsi, a fém csaptelep és a lefolyó pedig jó kapcsolatot ad a földdel. Ezért a szabvány a kád és a zuhany körül zónákat határoz meg. Minél közelebb van egy pont a vízhez, annál szigorúbb, hogy milyen szerelvény és milyen védettségű lámpatest kerülhet oda.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a dugaljak a zónákon kívül kapnak helyet, a kád és a zuhany közvetlen környezetébe csak az oda megengedett, vízsugár ellen védett kivitelű szerelvény kerülhet, és a fürdőszoba áramköreit 30 mA-es áram-védőkapcsoló védi. A villanybojler, a törölközőszárító és a mosógép saját áramkört kap. Ahol szükséges, kiegészítő egyenpotenciálra hozással kötjük össze a fém szerkezeteket.
A legtöbb hibát az utólagos átalakítások okozzák: egy zuhanykabin áthelyezése után a régi dugalj hirtelen a zónába kerül, egy tükrös szekrény lámpáját hosszabbítóról táplálják, vagy a mosógép a fürdőszobai világítási körre kerül. A fürdőszoba-felújítást ezért a burkolás előtt érdemes egyeztetni a villanyszerelővel, amikor a nyomvonalak még szabadon alakíthatók.
Ha a fürdő után villamos biztonsági felülvizsgálat is kell (például eladásnál), a felújítás jegyzőkönyve és a mérések megkönnyítik a minősítést.
A szerelvények és lámpatestek védettségét az IP-kód mutatja: az első számjegy a por és a szilárd tárgyak, a második a víz elleni védelem fokát jelöli. A fürdőszobában a szerelvény helyétől függ, milyen vízvédelem szükséges: a zuhany közvetlen közelében vízsugár ellen védett kivitel kell, a zónákon kívül a szokásos szerelvény is megfelelhet. A vásárlásnál érdemes ezt figyelni, mert a díszes, de nem megfelelő védettségű lámpatestet nem tudjuk a zónába felszerelni.